A nyelvnek az a szemlélete, amelyik az iskoláinkban még mindig szinte egyeduralkodó, azt sugallja, hogy a „szabályok” mindig egyetlen „helyes” alakot engednek meg. A nyelvet olyasmiként mutatja be, mint a helyesírást, pedig még a helyesírási szabványok esetében sem lenne szükséges, hogy minden kifejezésnek csak egy „helyes” leírt alakja legyen.
Beatrix nevű olvasónk valószínűleg nem követi az itt megjelenő írásaimat, hiszen már nagyon sokszor szóltam arról, amivel a kérdése kapcsolatos. Vagyis arról, hogy minden nyelvben mindig rengeteg kifejezés él egynél többféle alakban, anélkül, hogy az egymástól eltérő alakok markánsan különböző nyelvváltozatokhoz vagy nyelvi rétegekhez tartoznának. A nyelv ilyen típusú változatosságában néha folyamatban levő változások nyilvánulnak meg, máskor különböző nyelvváltozatok befolyásának köszönhető a több változat megléte, de mindenképpen teljesen közönséges és ártalmatlan jelenségről van szó. Sajnos a nyelvnek az a szemlélete, amelyik az iskoláinkban még mindig szinte egyeduralkodó, azt sugallja, hogy a „szabályok” mindig egyetlen „helyes” alakot engednek meg. A nyelvet olyasmiként mutatja be, mint a helyesírást, pedig még a helyesírási szabványok esetében sem lenne szükséges, hogy minden kifejezésnek csak egy „helyes” leírt alakja legyen. Sőt, sokszor össze is mossa a kettőt, például amikor a hangtani váltakozásokat kizárólag a helyesírási következményeik szempontjából tárgyalja.
Nos, Beatrix kérdése így hangzik:
Nem túl lényeges, de engem nagyon zavar: mostanában egyre több helyen használják: "TÖRÖLKÖZŐ" -t a szerintem helyes TÖRÜLKÖZŐ (főnév) helyett ugyanígy "ZUHANYZÓ"-t a szerintem helyes ZUHANYOZÓ (fürdő-helyiség) Jól érzem?? (Remélem)
Beatrix jól érzi, mármint azt, hogy melyik alakot használják gyakrabban. Gyors internetes keresés szerint a törölköző alak majdnem ötször olyan gyakori, mint a törülköző, a zuhanyzó alakból pedig több mint nyolcszor annyi fordul elő, mint a zuhanyozó alakból. Ha Beatrix ezenkívül úgy érzi, hogy a ritkább alakok a „helyesek”, az nyilván azért van, mert ő így hallotta gyakrabban, így szokta meg őket, és ezzel nincs is semmi baj. Én azt javaslom azonban, ne kérje számon másokon az általa „helyesnek” tartott formákat, mert mások lehet, hogy a másik alakot tartják annak, és azzal sincs baj. A magyar nyelv rendszerébe mindkét esetben mindkét alak jól beleilleszkedik.
Törölköző? Törülköző? Esetleg türülköző?
(Forrás: Wikimedia Commons / Brandon.wiggins / CC BY-SA 3.0)
Személyesen is ismerek olyanokat, akik a helyesírás egységességét rettentő fontosnak tartják, annyira, hogy szeretnék, ha minden kifejezésnek csak egyetlen helyesírásilag szabályos leírt változata lenne. Sőt, hajlamosak az akadémiai helyesírást (A magyar helyesírás szabályai, AkH.) úgy értelmezni, hogy csak az minősülhet szabályos alaknak, ami abban benne van. Ebben az esetben az AkH.-ban csak a törülköző és a zuhanyozó alakokat találtam meg (annak ellenére, hogy mind a töröl, mind a törül szerepel benne). Én ezt úgy értelmezem, hogy két szó, a törölköző és a zuhanyzó hiányzik az AkH.-ból, nem pedig úgy, hogy ezek „szabálytalan” alakok. Nincs benne például az AkH.-ban a nékem vagy az enyim szó sem, mégsem gondolnám, hogy ezek a változatok „rossz helyesírásúak”. Az lehet, hogy tájnyelviek, régiesek vagy ritkábbak, és ezért kimaradtak a szabályzatból, de ha valaki ezeket akarja leírni, akkor így kell őket írni.
Zuhanyozó vagy zuhanyzó?
(Forrás: Wikimedia Commons / Frank Vincentz / GNU-FDL 1.2)
Hasonló okokból abszurdnak találom az olyan kijelentéseket, mint hogy A biciglit „bicikli”-nek kell leírni. Nem, biciklinek a bicikli szót kell leírni; a bicigli írásmód nem helyesírási hiba, hanem egy másik, [g]-vel ejtett szónak a leírt alakja. Teljesen más kérdés, hogy van-e valamilyen stílusbeli vagy más különbség a két alak között; ennek a helyesíráshoz az égvilágon semmi köze sincs.
forrás: nyest.hu
Utolsó kommentek